Március 5.-e péntek. Nagy nap volt ez a Kaméleon stábja, valamint az I Love Techno szervezőinek, ugyanis kishajónk ezen a reggelen hagyta el végleg a kikötőt és kezdte meg végtelenségekbe nyúló útját. Első állomásként a Kaméleon szigetcsoport egyik nagyobbacska szigeténél horgonyzott le a hajó még aznap este. Olyan tíz óra magasságában az első és másod tiszt; Dj Grega, valamint Scarface úgy határoztak, hogy a kibírhatatlan csend nevű állapotot megszüntetik, és az utasok hangulatát javítják egy picit. Cd-k valamint bakelit lemezek segítségével azonnal sikerült is.

Ez egy jó ötletnek bizonyult!

Egy nagyon könnyen emészthető, dallamos b2b csendtörésben volt részünk, melyet egy másodpercnyi szünet sem követhetett! 11 óra körül Szeka és Jankec, fehér kalapjukat maguk mögött hagyván, foglalták el helyeiket a pultban és folytatták azt, amit két kollégájuk már megkezdett. Gondolták, a csend nevű gonoszt nem csak megtörni kell, hanem végleg száműzni a hajóról, így olyan zenék kerültek élő, mely a csend elriasztására, és a vendégek vonzására is egyaránt alkalmasnak bizonyult. Valamit eddig ez a négy srác valamit jól csinálhatott, ugyanis a kabinjaikban pihenő, relaxáló vendégek is kezdtek előkerülni, megjelenni és megkezdődött a barátkozás a  környezettel.

Mivelhogy új hajó- új utasokkal, senkinek nem vethető a szemére, hogy csak most tekinti meg a táncparkettet. Pici ismerkedés a hajónak ezen részével, egy-egy frissítő ital elfogyasztása, és máris oldódnak az emberek; szépen lassan mindenki elfogadja a körülötte lévő dolgokat, és barátkozik a helyszínnel! Ekkor a Szeka-Jankec duo úgy dönt, hogy bejelentést tesz, de csak diszkréten, nagyon halkan, majdnem suttogva: „Kedves Hölgyeim és Uraim, készüljenek fel a legjobbra!, most még egy lapáttal ráteszünk zeneileg...” Közben pici technikai átalakítás a pult szélén, de a lemezjátszók tovább pörögnek, tehát minden a legnagyobb rendben! A két dj fantaszikus állapotba hozta a nagyérdeműt. 

Coyote, a beígért plusz egy lapátnál már jelen volt a pultban és óvatosan figyelgette a táncmulattságon jelenlévő nagyérdeműt, hogy hogyan is lesz képes még plusz egy hasonló adag megemésztésére. Nagy meglepetésére, volt helye annak a plusz adag basszusnak, és különböző hangnak... Majd elérkezett az idő, a váltás. A keverő mögött a Deadcode csapat egyik tagja, Coyote a hídról. Az előzőleg megindított vonalra az utas közönség abszolút vevő volt, tehát maradtunk ennél, maximum pár apró változtatás, de ez csak emelt a szinten.

Villám gyors kézmozdulatok; egy mély ki- egy mély be; hopp az új zene már fent ciripel...

Közben laptop; cd sebessége beállítva, és igennnnn!, egy újabb zene indul el... Kúszik-kúszik szemtelenül, huncut módon csempésződik be a szórakozó Hölgyek és Urak fülébe. Az idő rohan... Ez megint csak bebizonyosodott, hiszen lassan készülődik az angol fenegyerek, a hajónk jelenleg tiszteletbeli kormányosa! 

Lemennek a szett utolsó számai, és nem sokkal késöbb hatalmas sikoly, taps, amikor is Inigo Kennedy tűnik fel a szinpadon, üdvözli a kedves utazó közönséget, majd másodpercek alatt megteremti magának azt a mágikus burkot, mely kikapcsol minden külső tényezőt, valamint csak és kizárólag a Zenét engedi át! Az ülő emberek is pattannak kifele a kényelemből. És Inigo megkezdi szettjét. Az első szám alatt, a projektor lencséjéből egyszer csak előtűnik a Techno City hivatalos videója. Corben egy nagyon precízen megszerkesztett kisvideót mutatott, mely az éppen szórakozó tömeg egésszének tetszett! De most egy gyors kanyar elméletben, és újra a zene a központi téma. Tudatosan felépített szett, az elején mintha egy pici acid technot véltem volna felfedezni, ami egyébként szerintem zseniális ötlet volt. Mértani pontosságban szóló zenék, melyek közül előkerült egy- két hatalmas klub himnusz a múltból, de természetesen az előadás módhoz tartozó remixben.

Közben CONJY a Techno City „Apukája” - ahogy Carl Wayne barátom szokta mondani - egyszer csak előkap néhány I LOVE TECHNO pólót és egy doboznyi partyrudat, majd ezeket sorra a feje fölé emelve a tomboló tömeg közé szórja! Az emberek sikítoznak, mutogatnak, kezek a magasban, hogy mindenki kaphasson valamit.

Inigo körülbelül már 3 órája játszik, bólogató fejek, táncoló közönség, amely sajnos lassacskán el kezd fogyni. Többen visszavonulnak lakosztályukba, szobájukba a hajó alsóbb szintjeire, majd az utolsó lelkes partyzó még pislog egyet, a bakelit a végére ér, a villany könyörtelenül felkapcsolódik... A hajót gyengéden ringatja a végtelenségig elterülő sötét víz, de a vizen néhol meg csillan a szobában lerakott partyrudak különböző fényei...

Shade
-classic beats-