2010.03.19, egy újabb sziget, Bailey szigete. Hajónk immáron nem egy sziget csoport egyik részénél, hanem egy teljesen önálló sziget peremén kötött ki. A lehorgonyzást követően a Classic Beats Team minimál és tech-house mestere Carl Wayne úgy érezte, hogy eme pillanatot követően bele is kezd egy kellemes, lágy hangokkal teli produkcióba. Kedves utasaink ismételten, akár csak az előző állomásnál, szintén felfigyeltek a levegőben terjedő hangokra, és elkezdtek gyülekezni a már egyre kedveltebbé vált tánctér szélén. Magas hangok kavalkádja, picit morcos, mély groovokkal telitűzdelt ínyenc darabok. A nagyérdemű már-már nem csak a parkett szélén ácsorogva hallgatta a fantaszikus egyveleget, hanem elkezdett bemerészkedni a középső területre is. Attila barátunk ezen felbuzdulva úgy döntött, hogy akkor a lágyság, a gyengédség, maradjon meg egy ágybabújást követően egy csinos lánnyal, ide most valami más kell! Határozott léptekkel vette az irányt a minimálból a tech-house felé, és ez szintén sikert aratott. Közel egy óra minimál után egy óra tech-house következett, ami ugyebár már magasabb ütemszámot is követelt. Szépen lassan, ahogyan annak lennie kell, kezdett is megtelni a tánctér.

A szett végefelé járva a pultban egyszer csak feltünt Jankec, valamint a régi nagy; Kühl. Kettejük produkciója még jobban nyomatékosította az emberekben azt a tudatot, hogy itt ma nem csak lötyögésről szól a történet, hanem igenis egy picit keményebb témákban leszünk érintettek. 

Egészen egyszerűen remek felvezetést produkált a két hajótiszt az utánuk következő igencsak ismert személynek, aki nem más mint Marco Bailey, a kicsiny sziget névadója, ahol hajónk megérdemelt pihenését tölti. Bailey egy igazán hangzatos, részeiben néha egészen komoly, már-már vad elemekkel telitűzdelt; bombasztikus darabokkal ostorozta az egyre gyűlő közönséget, amit természetesen Ők nagyon jól viseltek. Egy jól felépített várként lehetne jellemezni azt a szettet, amit ezen az éjszakán hallhattunk Tőle. Stabil alapokon álló, masszív szerkezetű produkció, mely szó szerint támadhatatlan!

És végül,de nem utolsó sorban az éjszakát a két Classic Beats-es fenegyerek zárta, Ian Taylor valamint Shade személyében. Nem kifejezetten b2B szettet hallhatott a közönség, talán inkább egy adok-kapok játszma résztvevői lehettek a tánctéren, olykor már-már tomboló emberek. Klub himnuszok, könnyedebb elemek, néha picit odavágósabb részek, melyek még a jó izlés határain belül tele lettek tűzdelve effektekkel csak, hogy még élvezetesebb, változatosabb legyen a 4-től 6 óráig tartó időszak. Senki nem gondolta volna, hogy pont a rendezvény végén kerülnek majd elő ezek a darabok, de remélhetőleg akik a végig maradtak, azoknak sikerült még kellemesebbé tenni ezt az éjszakát. Az utolsó számoknál már az égbolt is kezdett világosodni, ígyhát szépen lassan, kedves vendégeink visszavonulót fújtak.

Remélhetőleg aki részese volt ennek az éjszakának az nem csalódott, és következőre is jelen lesz, mikor felcsendülnek az ütemek!

Köszönjük Nektek, akik jelen voltatok 19.-én!

Legyetek velünk következőre is!

TECHNO CITY | I LOVE TECHNO | CLASSIC BEATS TEAM