Valakitől egyszer a következőket hallottam:

Meghallottam mit is játszik valójában! Először lájtosabban, aztán egyre csak durcább lett. Egyszer csak a zene teljesen magáévá tett, mint egy hirtelen megdermedés! Úgy éreztem, hogy teljesen a csontomig hatolnak a ritmusok, és a bpm-ek, amik nem voltak kicsik, szétdarálják az éppen testemből távozó lelkemet! Úgy éreztem megállíthatatlan vagyok és haladok a tetőpont felé... Küzdök, hogy elérjem célom, és amikor egy karnyújtásnyira vagyok a csúcstól, egyre csak nehezebbnek tűnik a feladat! A vidám, életteli egyik lécről a másikra szökkenő dallamok átjárják testem...

MEGOLDOM!!!

Szinte tökéletesen teljesítem a feladatom, hisz a lelkem-testem-szellemem átváltozik valami egészen más, emberfeletti dologgá! És győztesen szállok ki a harcból -büszkén- felemelt fővel, erélyes hangon jelentem ki:

ÉN NYERTEM!

És legyőztem a táncost, mert nem a táncos voltam, hanem maga a tánc... Egy gyönyörű érzés, a csodával határos, szavakat még keresve sem lehet rá találni... És miután úgy érzed, hogy túlélted a szett legmeredekebb részét... a dj mosolyogva forgatja tovább a bakelitet és rájössz, hogy Neked mindez nem elég! Nem vagy telhetetlen, de ebből sosem elég! Egyre csak többet akarsz, totális transzba estél... És amikor a belsődbe beleszálló huncutka kis szellem megcsikiz, beleremegsz a basszusba... Nem tudsz a kezeiden és a lábaidon uralkodni, maguktól mozognak, szaladnak a levegőben vibráló hangok után... Semmi megerőltetés, megfeszülés... Arcod és lényed többi része azt sugározza a zenének élsz...

Egy új extázisba esel az ütemtől! A lehető legfelemelőbb feeling a világon... viszont meg kell tanulni irányítani, ha nem tudod... az egész nem ér semmit, elveszíti varázsát! A pozitív átélés kicsapódik a külsődre és vedd magad észre, nézd kívülálló szemmel és döntsd el érted-e ezt az egészet!?

- Vajon  érted miről is írok!?
- Emlékszel-e arra, hogy hányszor voltál táncos és hányszor a TÁNC?
- Hogy egyáltalán érezted-e már ezt vagy sem?
- Sikerült-e uralkodni a dj keze és a hangfal fölött!?

Ha nem...!? Hát nem, azért nem nagy baj, egyszer mindenki ráérez, jobban mondva az érez rá, aki igazán ráakar...

De csak ha elvisz... Elvisz a szivárványokon és a bárányfelhőkön túlra... Látja, hogy Neked ez nem megy, megkocogtatja vállad, szemedbe néz és megfogja a kezed, mint egy igazi, őszinte jóbarát... Hívogat a csoda felé...

A csoda: ???

~ TECHNO CITY ~